Amíg német és osztrák "történészek" és történelemhamisítók állandóan a saját, biztosan tényleg előfordult háborús rémtetteinket vádolják világszerte, míg a német médiák a saját magunk és gyerekeink bemocskolására tüzelnek, míg a német Wehrmachtot mind nagyobb mértékben mutatják be bűnözőként és a szövetségeseket felszabadítóként, itt kiegyenlítésképpen szót adunk egy személynek, akit az oroszok "szabadítottak föl". A német és brazi állampolgár, Leonora Geier-Cavoa jelenti és ezt esküvel bizonyítja: 1945 február 16-án egy orosz hadosztály elfoglalta a RAD tábort Vilmseenél Neustettinben. (RAD= Reicharbeitsdienst, birodalmi munkaszolgálat). Hirtelen hangos kiáltozást hallottam, és két orosz öt lányt hozott be. A komisszár megparancsolta, hogy vetkőzzenek le. Ahogy ezek szégyenlősségből nem akartak levetkőzni, engem, mint brazíliai állampolgárt kényszerítettek arra, hogy vetkőztessem le őket. Ezután átmentünk az udvaron a régi üzemi konyhába, melyet teljesen kiürítettek, csak az ablak mellett maradt egy pár asztal. Rettenetesen hideg volt, és a sajnálatra méltó lányok reszkettek. Most két lengyel jött be, akiken csak nadrág volt, és akiknek láttán a lányok fölsikoltottak. Gyorsan megfogták az elsőt, háttal az asztalra hajlították, míg csontja kattant. Majdnem elájultam amikor egyikük kihúzta kését, és jobb mellét a többiek előtt levágta. Akkor egy pillanatra megállt, majd a másik oldalt is levágta. Még soha sem hallottam embert olyan kétségbeesetten sikoltozni, mint ezt a lányt. Akkor a szörnyeteg még többször az altestébe szúrt, amin az oroszok röhögtek. A következő kegyelemért sírt, de hiába. Mivel ő különösen csinos volt, az volt a benyomásom, hogy a szörnyű munkát akarattal lassan csinálták. A másik három teljesen összeroskadt, anyjukat hívták, és gyors halálért könyörögtek, de nekik is ugyanez lett a sorsuk. Az utolsó még félig gyerek volt. Neki a húst addig tépték le a bordáiról, amíg a fehér csont tűnt elő. És újra behoztak öt lányt. Ez alkalommal kiválogatták őket előtte: Mind jólöltözött és csinos volt. Amikor meglátták elődeik megcsonkított tetemét, sírni és kiabálni kezdtek. Csekély erejükkel védekezni próbáltak. De ez nem segített rajtuk, a lengyelek mind kegyetlenebbek lettek.az egyik testét hosszában vágták föl és egy doboz gépolajat öntöttek bele, melyet meg akartak gyújtani. Egy másiknak egy orosz a nemiszervébe lőtt, mielőtt levágták a mellét. Nagy örömrivalgás tört ki, amikor egy szerszámosládából egy fűrészt hoztak be. Most ezzel tépték szét a lányok mellét, amitől rövid időn belül vérben úszott a padló. A vér mámora kapta el az oroszokat. Folyamatosan hozták be a lányokat. Szinte mint vörös ködben láttam az eseményeket, mindig újra meg újra hallottam az embertelen ordítást a mellek szétvágásánál, és a hangos sóhajt a nemiszervek szétverésekor. Az egyik lány nem vetkőzött le teljesen. Melltartóját olajjal itatták tele és fölgyújtották. Míg fölsikoltott, egy vékony fémrudat vezettek a hüvelyébe, míg ez a köldökén jött ki. Az udvaron husángokkal öltek meg lányok egész csoportjait, miután a legcsinosabbakat a kínzókamra számára kiválogatták. A levegő tele volt a sokszáz lány halálsikolyával. De ahhoz képest, ami itt történt, az agyonütés szinte megváltás volt. Ahogy később megtudtam, az orosz megszállás első három napján körülbelül kétezer lányt öltek meg. Írta Frau Leonora Geier, született. Cavoa. Forrás: "Die falsche Rolle mit Deutschland" (A hibás szerep Németországgal) (7. kiadás) J.A. Kofler. könyvkiadója, D-8901 Stadtbergen/Leitershofen, Hauptstr. 4.