A magyarok eredete

Nem kívánok most belebonyolódni a finn-ugor hipotézis bírálatába. Az iskolai tankönyvekben részletesen le van írva ez az elképzelés, amely azonban nem felel meg a valóságnak. A magyarság belső Ázsiából származó, szkíta kultúrához tartozó népesség volt. A finnugor elmélet szerint egy ugor népesség vette át a szkíta kultúrát, a belső ázsiai eredetet vallók szerint, ha volt némi keveredés a Volga vidéken, ez sem genetikailag - antropológiailag sem nyelvi szempontból nem befolyásolt bennünket, sem származásilag, sem nyelvünk eredtét tekintve nem vagyunk finn-ugorok. A hun - székely - magyar nyelv közelebbi rokonai a türk nyelvek, mint a finn-ugor nyelvek.

A néhány ugor szóegyezés az én véleményem szerint is pusztán szomszédság következménye, és genetikailag is és nyelvi szempontból is a szkíta kultúrához, annak is a központi területéhez tartozunk. Rokonaink az urál-altáji nyelvek, amely közé a fin-ugor nyelvek is beletartoznak, és ugyan olyan nagy nyelvcsalád mind az indoeurópai, de ezen belül a finn-ugorok nem állnak közel hozzánk. Mindkét nagy nyelvcsalád fejlődése, az indoeurópai - és az urál-altájié is a neolitikus forradalom idején indult el, az észak Kaukázus vidékéről. Embertanilag mind a két nagy nyelvcsalád a kaukázusi rassztípushoz tartozik. Az indoeurópai annak nyugati ágához - az urál-altáji pedig a keleti ágához. Mind a kettő népei más rassztípusokkal is keveredtek - ennek köszönhetően változatos genetikai összetétel jellemzi őket. Ez nagyon kedvező a faj szempontjából. Az indoeurópai nyelvcsaládok közé tartoznak a kelta, germán, szláv, görög, latin, de közéjük tartozik a perzsa, kurd és a hindi is közéjük tartoztak a hettiták, asszírok, médek. Ezek nekünk csak távoli rokonaink, az urál-altáji népek és az indoeurópaiak szétválása 5-8 ezer éve a neolitikum idején történt. Az urál-altáji nyelvcsaládokba tartoznak többek között a finn-ugorok, a türk, alán, kun, mongol népek, és a hun - magyar - székely nép, amely egy önálló nyelvcsaládot jelent, melynek legközelebbi rokonai a türk népek. Ezen altáji nyelvek közül épp a magyar áll a legközelebb a szkíta kultúrát elindító civilizáció nyelvéhez. Ez a civilizáció pedig nem más volt, mint a sumér civilizáció - melynek népessége szintén ennek az urál-altáji nyelvcsaládnak volt a tagja. Tudom, meghökkentően hangzik, főleg a finn-ugor származás elmélettel teletömött agy számára. Mivel rajtunk, és a finn-ugorokon kívül más urál-altáji nem él Európában, nem csoda hogy az ázsiai türk népeket nem ismerők, mint a német származású magyar csillagász - a finn-ugor téveszme elindítója közéjük próbált bennünket besorolni. A legkiválóbb, és a magyar nép világát jól ismerő kutatók - Körösi Csoma Sándor, Stein Aurél, Badinyi Jós Ferenc, azonban nagyon helyesen Ázsiában keresték a magyarság eredetét. Szégyen, de az Ázsia rokonaink - törökök, türkmének, ujgurok (kelet türkesztániak) - tudatában vannak a rokonságunknak, még a távoli japánok is tudják, hogy ők is közép ázsiai eredetűek - azaz kaukázusiak eredetileg, és hogy az európai népek között mi állunk legközelebb hozzájuk. Nálunk egy sznob nemzetidegen kulturális elit - politikai érdekből, úgy állítja be, mintha az ázsiai eredet gyerekmese lenne. A nemzetidegen ez esetben nem faji hovatartozást jelent - hanem kulturális identitást. A magyar kultúra a Habsburg uralom alatti időkben vált ketté - egy német és nyugati szellemiségű csoportra, és egy keleti orientációjú népi irányzatra. A Monarchia bukása után ez a kettéválás az urbánus és a népi írók közötti szétválásban testesült meg. A nyugati szellemiségűek, az urbánusok elvesztették hatalmi bázisul az osztrák uralkodóházat, de kultúrális életben betöltött pozícióikat, megőrizték - és kíméletlenül el akarnak tiporni minden népi hangot ma is. Ezek, kik számára a műveltség a nyugati, minták utánzásában és majmolásában merül ki, ma is uralják a kultúrát - ők az értelmiségi "elit" - és ma erősebb pozícióik vannak, mint valaha. Én is kételkedve olvastam az első erre vonatkozó írásokat, de a régészeti antropológiai, néprajzi és nyelvészeti bizonyítékok ismeretében már az a feltételezés a nevetséges, hogy a legsikeresebb szkíta népcsoport, a magyar, egy csekély létszámú halász vadász közösségtől származna. A fennmaradt hun magyar mondakincsben nyoma sincs a finn-ugor eredetnek, egyértelműen mondáink a Turáni Alföldet jelölik meg őshazaként, azaz, az Aral-tó vidékét, Szír-Darja és Amu-Darja közét. Az eredeti Meotiszi tenger, mely mellett Dúlnak az Alánok fejedelmének lányai megigézték Hunort és Magort az Aral-tó volt.

A néprajzi anyag, antropológiai sajátosságok, nyelvi kapcsolatok, a perzsa, görög, római, arab történetírók leírásai is mind egyértelműen a közép ázsiai eredetet igazolják. A nyelvészeti bizonyítékok még egyértelműbbek, az Urál altáji nyelvek közül a mi nyelvünk az, amely a legközelebb áll a sumérok nyelvéhez. Szavaink megközelítően 60%-a mezopotámiai eredetű. Ez alapján a hun-magyar nemcsak egy szkíta nép a sok közül, hanem éppenséggel a szkíták anyanemzete az a népesség, amitől a többi vette át a szkíta kultúrát. Nem vagyunk rokontalan kis nép, mint korábban gondoltuk, hanem sok sztyeppei nép kultúrájának elindítói, akik egyben a mezopotámiai őskultúrának is a közvetlen örökösei is. A finnugor hipotézisre elpazarolt idő sajnos nem teszi lehetővé, hogy minden mozzanatot kellő bizonyossággal tisztázzunk és a szkíta népek és köztük a magyarság történetét olyan részletességgel, tárjuk fel, mint az a görögöknél vagy a rómaiaknál megtehető, ezért ez a leírás csak a legbiztosabb pontokon megy végig. Ennél részletesebb információk is vannak, de ezek még további kutatásokat igényelnek. Ismerünk régi királyneveket, népneveket, ország neveket, elkülöníthető egy-egy magyar törzs szerepe, kapcsolatai, háborúi, történetírók leírása rólunk, illetve egyes a magyarságban egyesült törzsekről, de ez olyan hatalmas anyag, aminek rendszerezése sok időbe fog még telni. Ebből a jelenlegi keretek között csak ízelítőt lehet adni, nálam felkészültebb kutató tollából.

A magyarság útja, amit biztosan tudhatunk

A mezopotámiai eredet

A mezopotámiai és szkíta kultúra kapcsolata az indoeurópai népek kirajzását megelőző időre, a Kr.e. IV-III évezredre nyúlik vissza. Ebben az időben a legfejlettebb civilizáció nyelve a sumér volt az a világnyelv, ami most az angol - vagy korábban volt a latin. Az angol sem rokon nélküli nyelv, ebben az időben a szomszédos területek népessége, közelebbi-távolabbi rokonságban állott velük. Ebben az időben a sumérral rokon nyelvek - urál-altáji nyelvek olyan elterjedtek voltak, mint ma az indoeurópaiak. Ez a nyelvcsaládok kialakulásának kora, mikor a sokszor különböző eredetű embercsoportok egy adott régióban kialakítanak közös szókincset, kölcsönös szóátvételekkel.

Az urál-altáji nyelvcsalád
Párhuzamosan az indoeurópai nyelvcsalád létrejöttével kialakul közép-Ázsiában az urál-altáji nyelvcsalád, és ehhez tartozik a sumér is. A Kr.e. VIII.-V. évezred közötti időkben egy jelenleginél sokkal kisebb népesség él elszórtan a területen, és egy-egy nyelvjárás elterjedése is nagyobb. Ez az, ami az emberek emlékezetében, mint az egynyelvűség korszaka szerepel. Ennek a kornak az emléke jelenik meg a bibliában, mikor a Bábel tornyának építésénél Isten összezavarja az emberek nyelvét. Ez a történet is a sumér világból származik, Gilgames égígérő tornyot akar építeni magának..

..Valójában szó sincs egynyelvűségről, csak arról, hogy egy-egy nyelv megértési területe sokkal nagyobb. A népesség növekedésével a nyelvi különbségek is növekednek. Az urál-altáji népek szókincsében a sumér szavak eredete kettős, egyrészt a közös szókincs miatt van egyezés, másrészt pedig azért, mert a legfejlettebb kultúrájú nép nyelvéből a szomszédságában élő többé kevésbe rokon népek sok mindent átvettek. Épp olyan folyamat volt az mind Európában a latinosodás - ami még ránk is hatott pedig mi nem vagyunk indogermánok, vagy a jelenlegi angolosodás. A sumér városállamok kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeztek, különösen a papság tartott fenn szoros kapcsolatokat távoli területekkel, Krétával, Jerikó vidékével, Urartuval. Ebben az időben a városállamok lakossága, a papi katonai arisztokrácia vezetésével mezopotámiaihoz hasonló területeken létesített telepeket, gyarmatokat. A Mezopotámiához legközelebbi hozzá hasonló terület az Aral-tó, Szír-Darja, Amu-Darja folyók vidéke. Ennek a területnek a topológiai azonossága - két folyó, ami egy tengerbe ömlik fontos szerepet játszott abban, hogy nagyszámú sumér telepes telepedjen le az új folyamközben. Itt ezek a telepesek összeolvadva a helyi feltehetőleg türk lakossággal -, mint ahogy az a csodaszarvas mondájában is szerepel, alkották a hun-magyar népet. A kettős népnév nem különnyelvűségre utal, hanem a két folyó - két fivér mondai kép számmisztikai megerősítésére. A keleti területeken élő népesség jelenti a hunokat és a nyugatabbi vidékeken élő népesség, pedig a magyarokat. Itt tehát egy a sumérhoz közeli népesség nyelve hasonult a fejlettebb népesség nyelvéhez.
Az urál-altáji nyelvek csoportjába az Uráli nyelvek is beletartoznak, így a finn és ugor is, de a magyar az altáji nyelvek közül a legközelebb a törökhöz áll és a legerőteljesebben elsumérosodott nyelv. ugyanis a sumér nyelvi hatás, részben betelepülés is a legerősebb a Turáni Alföldön volt - ezért a hun - magyar - székely nyelv olyan, mint az indoeurópaiban az ellatinosodott - nyelvek, önálló nyelvcsaládnak kell tekinteni ( Az őshazáról, az Aral-tó vidékéről turáni nyelvcsaládnak nevezhetnénk).

Az írásunk eredete

A szkítáknál, mivel a fő funkció ezúttal is a nyilvántartás, hasonló módon indul az írásfejlődés, mint a suméroknál, és a velük kereskedelmi kapcsolatban álló krétaiak hatására alakul ki náluk a rúnaírás, amelyet aztán ők terjesztenek el Eurázsia szerte. Természetesen a dolog fordítottja is lehetséges - a krisztus előtti III.évezredben a krétaiak vették át az irást a preszkita népektől - és a két civilizáció közötti folyamatos kapcsolatban fejlődött ki a írás. A latin betűs irás pedig sokkal jobban hasonlít az etruszk írásra, mint a görögre.

Az indoeurópai népvándorlás következtében megszakad a közvetlen kapcsolat a sumér őshazával, ezért az ottani változások már nem befolyásolják közvetlenül a szkíták életét. Megindul Kína állammá szerveződése is. Ezt megelőző időben a Kínától nyugatra élő szkíta népek a hunok maguk is államot alkotnak, de köztük nem alakul ki az osztályokra elkülönülés. Föld van bőven, ekkor még csapadék is elég, és minden nemzetségtag egyben harcos is. Az állam ezeknek a nemzetségeknek a szövetsége. Ha idegen érkezik közéjük, az sem marad kívülálló, valamely nemzetség vérszerződéssel fogadja be. A közösség irányításában kulcsszerepet játszanak a táltosok és papnők, akik az ősi mezopotámiai hitvilág sztyeppei körülményekhez alakított változatát örökítik át egymásnak. Folyamatosan egyre több nép veszi át a kultúrájukat, kialakul a Duna és az Amur közötti területen a szkíta kultúra. Elsősorban a közeli rokon törzsek, türk népek veszik át a műveltségüket, de később több más népesség is - így a Skandináviában megtelepedő északi germán népek. Hogy miért fontost ezt most kihangsúlyozni? I. István miatt....

A hunok és magyarok kettévállása.

Nemcsak ők élnek a területen, hanem velük szövetséget kötött más népek is, köztük a keleten maradt magyar törzsek. Ekkor a környezetükben a Nyugat Római Birodalom, Bizánc, valamint független germán és szláv törzsek élnek. bizánci befolyás a szlávok között erős, a romaiak pedig a velük határos germán törzsekre terjesztik ki a hatalmukat. A hunok-szkíták harapófogóban vannak a két óriás között, ráadásul keletről már nemcsak földművelő szkíták, hanem nomád törzsek is nyugatra tartanak. A Bizánc és Róma által kialakított világrendbe épp úgy nem illenek bele a hunok, mint a kínaiak birodalmába.

Népmozgások szkítián belül Etele halála után

A 434-ben trónra kerülő Mondzuk unokája Etele zsenialitása azonban széttöri a harapófogót, sikerül maga mellé állítania a germán törzsek egy részét, és egyesíteni valamennyi szkíta népet. Ezáltal olyan csapást mér a Nyugat Római Birodalomra, amitől az összeomlik. Etele megkímélte Rómát. Etelének nem kell vetélkednie a hatalomért, egyértelműen ő a hunok karizmatikus vezetője. Nagyapja győzte le a gótokat, és a táltosok benne az ég küldöttét látják. Testvérbátyját saját jósszántául veszi maga mellé, de az nem tud megfelelni a feladatának. A hunok egy része keresztény, más része valószínűleg Zoroaster hivő a parthus időkből, de a különböző vallások békésen megférnek egymás mellett, az ősi babiloni alapú hitvilágban. Etelében minden hun az ég küldöttjét látja akit az Isten kardja kötelez arra, hogy Isten ostoraként a bűnös világot megbüntesse, szétzúzza a zsarnok birodalmakat. Ezt meg is teszi. Etele korában még nem indult meg az arab hódítás, a két birodalom Róma teljes területét birtokolja! Etele halála után a hunok közötti testvérharcot kihasználva fellázadtak a gepidák, a hunokat menekülésre kényszeríttették. A székelyek legendái szerint a harcokat túlélt hunok maradékai Csaba királyfi vezetésével az al Dunához illetve Erdélybe vonultak. Valószínűleg azonban hogy sokkal hátrább Etelközbe, azaz sokkal közelebb a testvérnép szállásterületéhez.

A magyar és a hun törzsek közé a Volga mellékére bolgárok érkeznek. Ebben a korban nagyon nehéz elkülöníteni az egyes népcsoportok pontos helyét. Az orosz régészeti adatokra és görög perzsa, kazár forrásokra, arab leírásokra vagyunk hagyatva, és ezek közül egyik sem tud különbséget tenni a rokon kultúrájú népességek között.

A hunok helyét Pannóniában az avarok foglalják el 567-ben. Ez idő alatt a keletre visszahúzódott hunok-a székelyek, magyarok és bolgárok és más sztyeppei népek létrehozzák a Volgai bolgár birodalmat. Ez az onugor birodalom a VII. században felbomlik. A bolgárok a balkánra vándorolnak, ahol nagyon gyorsan elszlávosodnak és Bizánc befolyása alá, kerülnek, a székely hunok 670-ben visszafoglalják Pannóniát. Ezzel közel egyidőben 700 táján a magyarok egy része, a Volga Káma közén marad, három törzs, a szávárd magyarok a Kaukázus déli részére megy, 7 törzs pedig Levédiába a Volga és a Don közé települ le. A hun-magyar törzsek most már négy részre szakadtak, de korábban is jelentős népességek szakadtak le a népünkről. Először inában maradtak hátra a nyugatra vonulni nem akarok, akik inkább behódoltak a kínaiaknak, de ezek zömmel nem hunok, hanem hun szövetséges szkíták lehettek. A Parthus Birodalomban a sassanida fordulat utáni időben sem mindenki nyugat felé indul, hanem a nép egy része, helyben marad és beolvad a környező türk, kun népességbe, és arra is vannak adatok, hogy egy kisebb csoport Dzsungárián át a Himalája és India felé megy - a fehér hunok. A kutatók bárhol is járnak Ázsiában, mindenhol jó nyomokon járnak. A szkíták más törzsből való házasodási szokása, házasságokkal megpecsételt szövetségkötése révén egész közép Ázsia a közelebbi távolabbi rokonainkkal van tele. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden népnek mi lennénk az ősei, hanem azt, hogy a szkíta kultúra, mely szemben az indoeurópai népekkel eredetét tekintve poligenetikus a népek között rokonsági kapcsolatokat hoz létre.

Vérszerződés - Etelközben

Vereség - Pannóniában

A Pannóniába visszatért hunok sikertelenül próbálnak Bizánc és a Frank Birodalom között az európai népek közé beilleszkedni. Készek lennének a kereszténység felvételére, de a római Birodalmat időlegesen helyreállító frankok, a hunok elpusztítására törnek.

A korábbi szövetséges, de azóta elszlávosodott bolgárok is a le akarnak igázni bennünket.

Az egyik legjelentősebb vezérük Mondjuk - aki Etele nagyapja nevét viseli - sikertelenül próbál keresztény térítőket az országba hívni. Nincsenek hódító szándékai a késő avar-magyar népességnek, ellenkezőleg, Bécs környékét átengedik a frankoknak, de Nagy Károly 768-tól király, és 800-814-ig császár minden baj okának őket tarja és meg akarja őket semmisíteni. ( Úgy, mint később Clemanceu )

A hun-avar területek gyepű vidékére letelepített szlávokat támogatja a frank és a Bizánci Birodalom. Ezeket a szlávokat a frankok és Bizánc más elmélet szerint maguk az avarok telepítették le ütköző zónául.
A pannóniai magyarok fővárosát is elfoglalják és kifosztják Nagy Károly fiai 798-805-ben. A fejedelmek kincseit Nagy Károly a pápaságnak adja, és különböző templomokba kerülnek győzelmi ereklyeként.
Ezáltal a keresztény egyház súlyosan megszegi Leó pápa Etelének tett ígéretét.
A keresztény templomok, kolostorok a részben keresztény magyarok számára többé nem szent helyek - mert elrabolt hun kincseket rejtenek!

A frankok és bizánciak azonban sem elűzni nem tudják a magyarokat, sem kormányozni - akik a frankok hadjáratai után hátat is fordítanak a kereszténységnek egy időre.

Menekülés Etelközből, a magyarság egyesülése

Bizánccal és a kazárokkal ellenséges viszonyban élő etelközi magyarok is válságos helyzetbe kerülnek, a kazárok rájuk uszítják a Levédiában a magyarok helyére telepített besenyőket. Mind a két népfél válságos helyzetbe kerül, de Árpád megtalálja az egyedül lehetséges megoldást és a szövetséges népekkel együtt, kabarokkal és uzokkal, a Kárpát medencébe vonul. 895 a harmadik kárpát-medencei honfoglalás a hun-magyar törzsek egyesülése, Árpád vezetése alatt. Törzsek egyesülnek a másik felükkel, de három kárpát-medencei törzs pár nélkül marad, a szávárd magyarok rokonai. Feltételezésem szerint ők lehetnek a székelyek ősei. Mikor a törökök miatt az örményeknek menekülniük kell Örményországból, sok örmény települ le a székelyföldre, és szinte azonnal elmagyarosodik.

Egyre több egyértelmű bizonyíték van arra, hogy a 895-ös honfoglalás csak az utóvéd népesség betelepülése volt. Ma már abban biztosak lehetünk, hogy nyelvünk a 670-ben érkezők nyelvével azonos volt, de az egyáltalán nem biztos, hogy a 895-ben érkező kisebb népfél nyelve magyar volt - lehet, hogy ők többségükben török nyelvű népesség voltak. A székelyek mindig is tudatában voltak annak, hogy ők árpád előtt érkeztek ide, és annak is, hogy a hunok leszármazottai. Az avarokat a frank krónikák hunokként említik, Justiniánus seregében pedig hun zsoldosok szolgálnak - a korai avarok pannóniai megjelenése előtt. Róluk tudjuk, hogy a Volgán túlról jöttek Pannóniába, ezért a székelyek ősei nem is lehetnek mások, mint az elveszett hunok, akiknek valahol a Fekete-tenger mellékén kellett lakniuk 450 és 670 között.

A szávárd magyarok épp Örményországba kerültek, tehát a rokonaik mellett válnak magyarrá az erdélyi örmények. Urartu az örmények ősállama egyébként nagyon szoros kapcsolatokat tartott fenn a sumérokkal is. Árpád magyarjai lélekszámukat tekintve sokkal kevesebben vannak, mint a már itt lévők, de sok közöttük a kiváló lovas íjász és ez megfordítja az erőviszonyokat. Megverik a bolgárokat, a szláv fejedelemségeket. Bizánc először támogatja Árpád magyarjainak honfoglalását, szövetséget köt velük a bolgárok ellen, és Levente, Árpád fia vezetésével magyar sereg megy az Al-Dunára a bolgárok ellen. Időközben azonban békét kötnek és együtt támadnak a magyar seregre és a csatában meghal Levente is.

"De sagitum hungarorum"

Hamarosan rettegés lesz úrrá nyugat Európán. "De sagitum hungarorum" a magyarok nyilaitól ments meg uram minket. Ezek a kalandozások zömmel azokat a vallási központokat veszik célba, ahová a frankok által elrabolt hun - avar - magyar kincseket rejtették. Szemben az ez időtájban zajló viking portyázással, amely minden víz melletti mozdítható megszerzésére irányul, ezek bár jelentős haszonnal járnak, nem igazi rabló hadjáratok. Céljuk elsősorban az ország biztonságának szavatolása. Bizánc felé is több hadjáratot indítanak, és a bizánci császárt adófizetésre kényszerítik. A kalandozások sikerének kulcsa kettős, egyrészt a szellemes magyar taktika, támadás, megfutamodás, az ellenség üldözőbe veszi a menekülést színlelő magyar lovasokat, felbomlik a hadrendje, a lovukról hátra felé is nyilazni tudó magyarok üldözése közben, és ekkor támad a magát már győztesek hivő ellenségre a magyar fősereg. A taktika mellett a hadi sikereink titka az ebben az időben tomboló feudális anarchia a központi hatalom gyengesége. Általában a kalandozások egy-egy segítséget kérő fél hívására indultak el, és nyilván a feudális párharcban a gyengébb kért segítséget az erősebb ellen a magyaroktól. Így a magyar beavatkozás az erőviszonyokat kiegyenlítette, ami különösen a kelti frankoknál, Németországban tette nehézzé az erős központi hatalom kialakulását. Épp a kalandozó magyarok jelentettek veszélyt, viszont az egység kialakulására politikai szükséget is. 933-ban Merseburgnál szenvedjük el az első vereséget. Ez még nem tragikus, utána több sikeres portya követi. 955-ben azonban egy nagy, Lehel és Bulcsú vezérek vezette, sereg szenved katasztrofális vereséget Ausburgnál.

Ez a kudarc a kalandozások végét jelenti. Ekkor is egy trónkövetelő szövetségeseként indultunk útnak, de a behívónk időközben meggondolja magát, és békét köt ellenfelével, a Német császárral és a két sereg közé szorul a magyar sereg egy szűk helyen, ahol a lovas íjászok nem tudnak kibontakozni, és a páncélos lovasság valósággal eltapossa a magyar könnyű lovasságot. A legenda szerint az elfogott magyar vezért a Császár elé vezették, és megkérdezték tőle mi az utolsó kívánsága. Lehel a kürtjét kéri, amit megkap, belefúj, majd fejbe vágja vele a császárt, aki szörnyet hal." Előttem halsz meg, és szolgám leszel a túlvilágon." Ez a kép is jelzi, hogy a hunok-magyarok nem pusztai nomád népesség volt sámánisztikus hitvilággal, hanem fejlett vallással-kultúrával rendelkező nép. A táltosok nem sámánok voltak, hanem papok bonyolult szervezeti renddel, sőt volt idő mikor a papi fejedelem a Kende, volt a nép legfőbb vezére.

"Vae Victis! " Jaj a legyözötteknek!

Az ausburgi vereség után ismét válságos helyzet áll elő. Tovább folytatva a kalandozásokat elvérzünk, ha nem folytatjuk őket, akkor magunkra csaljuk a szomszédokat és megsemmisítenek minket, mint ahogy azt Nagy Károly idején megpróbálták.

Géza (970-997) történelmi érdeme, felismerte, hogy Bizánc és Róma, valamint a Német császárság vetélkedése között van esélyünk a fennmaradásra. Mind a kettő vallási központból papokat kért, és mindkettő adott is térítőket, hogy a másikat megelőzze. Német császárságból pedig elsősorban lovagokat hívott be, de fiának is onnan kért feleséget. Mind két császár szerette volna, ha a jelentős erőt képviselő magyarok, a mérleg nyelve az ő oldalukra állnak, ezért tartózkodtak a velünk szembeni ellenséges lépésektől.
Gézának esze ágában sem, volt egyik félnek sem behódolni. Időt akart nyerni, míg az ország kiheveri a vereség következményeit, és most már a nyugati harcászati taktika ismeretében sikerrel támadhat újra az ellenfélre. A magyarok számára épp Nagy Károly volt a legveszedelmesebb ellenfél, ezért fiát Vajkot úgy nevelte, hogy olyan erős uralkodó valljon belőle, mint amilyen az volt, aki annak idején feldúlta az avarok fővárosát. Ezért bízta meg Gellért püspököt a fia nevelésével, aki valóban Nagy Károlyhoz hasonló személyiséggé formálta. Géza is felvette a kereszténységet, de ez nem zavarta abban őt sem és a többieket, köztük Koppányt sem, hogy az úgymond pogány isteneknek is áldozzanak. Vajk, ki a keresztségben az István nevet kapta, ezzel szemben nem színleg vált kereszténnyé, hanem szívvel lélekkel. Géza halála után elkerülhetetlenné vált hogy a régi szokások és törvények hívei összecsapjanak István híveivel.

A vérszerződés Árpád fejedelmi házának biztosította ugyan a trónt, de ez nem jelentette azt, hogy automatikusan apja halálakor a fia lesz a fejedelem, ehhez a törzsfők jóváhagyása is kellett. A törzsfők, nemzetségfők egy része azonban nem István híve volt, idegen neveltetése miatt ellenezte, hogy ő legyen Géza utóda, és féltékeny is volt az István környezetében élő külföldi lovagokra. Az ő jelöltjük Koppány volt az Árpádház legidősebb tagja, aki csak annyira volt keresztény amennyire Géza is.

Géza célja a nyugat európai harcmodor elsajátítása, egyáltalán az erősebbnek bizonyult ellenfél tudásának megszerzése volt. Mi a kalandozásainkon a "lovas-nomád" harcmodort alkalmaztuk, mely igen jól működött. Eljutottunk Bizáncig és a Pireneusokig. 904: legyőzzük a bajorokat, 926 a szent Gallen-i kaland, ehhez képest 933 a Merseburgi csata, az első komoly vereségünk. Ez azért történhetett, mert ellenségeink kiismerték a megfutamodásos taktikát, Géza is ezt akarja, kiismerni az ellenfelének taktikáját. ( a XIX. században Japánt az amerikaiak rákényszerítik a kikötőik - ezáltal piacuk megnyitására - az ország félgyarmati sorba kerül, megbukik a Shogunátus, Mejdzsi császár - "a japán kende" mindent megtesz a nyugati kultúra tudásának - elsősorban haditechnikai ismereteinek elsajátítására. Ez sikerül is nekik és 1905-ben vereséget mérnek, mint szárazföldön mind tengered Oroszországra.)

A hadjáratok még Bizánc felé is folytak. A legenda szerint Botond buzogánnyal leverte Bizánc kapuját. A megerősített főváros tartós ostromára természetesen nem volt alkalmas a magyar sereg.

Kalandozások 970-ben zárultak le. Kr. e. 972-ben Brúnó püspök megkereszteli Gézát és Vajkot (későbbi Istvánt). Az államhoz kellett a kereszténység. De melyik? Szerencsére a bolgárok még a mi kereszténnyé válásunk előtt megszűntek önállóak lenni, továbbá egyébként is rosszabb volt a viszony a bizánciakkal, így a nyugatit választottuk.

Géza megtartotta a pogány szokásokat. 973: Quedlinburgi világtalálkozóra Géza 12 fős követséget küld, ami ígéretet tesz arra, hogy véget vetnek a kalandozásoknak. Géza elkezdi köttetni a dinasztikus házasságokat. Istvánt Bajor Gizellához házasítja. Egyik lányát a velencei Doge-hoz (ő Orseolo Ottó) adja. Másikat Aba Sámuelhez. Esztergomban és Székesfehérváron kiterjedt építkezésekbe kezd. A seregét német lovagokkal erősíti meg.

Koppány és István

A Koppány a trónigényét Géza özvegyének, Saroltnak a feleségül kérésével jelentette be. Ez nem zárta volna ki István későbbi igényét sem, hiszen Koppány után ő következett volna a trónon, de bizalmatlanságot szült volna mind Rómában, mind Bizáncban, mind a Német császár udvarában. Első és nem utolsó eset mikor történelműnkre a nyugat véleménye gyakorol befolyást. Istvánnak (997-1038) esze ágában sem volt átadni a trónt, Koppány serege számbeli fölényben volt, de István páncélos sereggel is rendelkezett. Végül a csatában István győzött, a leírások szerint kis híján Koppányé lett a győzelem, de elesett és hamarosan levágott feje egy lovagi kopja tetején tűnt fel, amire a serege felbomlott. István erélyes keresztény uralkodóként megvédte a hatalmát. Nagy Károlyhoz hasonlatos könyörtelenséggel járt el. Rokona testét felnégyeltette és kitűzette a négy legnagyobb vár fokára. A kegyetlenség nemcsak rá, hanem minden Nagy Károly példáját követő uralkodóra jellemző volt.

A táltosokat kiirtatta, a regősök nyelvét kitépette, a rovók kezét levágatta és minden fellelhető rovásírásos veszőt, iratot elégettetett, hogy az ősi szokásoknak és jognak még az emléke se maradjon meg. A táltosok és a régi rend hívei az erdők mocsarak rejtekébe menekültek.

Koppány birtokait - köztük az én szülőfalumat is - az őt segítő külföldi lovagok, és a hozzá hasonlóan kereszténnyé lett magyarok között osztotta fel. Ez utóbbiak közül a leghíresebb Csanád volt. Minden tíz falu köteles volt egy templomot építeni, és minden vasárnap minden teremtett léleknek - kivéve a tűzörzöknek templomba kellet mennie, ahol a külföldi papok, latinul miséztek, amiből a köznép egy szót sem értett. A pogány szertartásokat tűzzel, vassal irtotta. Gyakorlatilag az egész ország az ő és hűbéreseinek birtokává lett, a szabad magyarok mostantól a királynak és a hűbéreseinek tartoztak adófizetéssel.

István érdeme

Az elnyomó intézkedéseket menti, hogy mindezt abban a meggyőződésben tette, hogy ez a nép megmaradásának egyedüli útja. Hogy az ország függetlenségét megőrizze, folytatta apja hármas egyensúlyi politikáját. Ebben az időben kiéleződnek az ellentétek a német császár és a pápa között, és a pápaság, mint harmadik önálló hatalom jelenik meg. A két császártól, Bizánctól és a német császártól is kérhetett volna koronát - ezzel azonban hűbéresükké vált volna, élvezi ugyan a védelmüket, de elveszíti az ország az önállóságot. A pápától koronát kérni ezzel szemben annyit jelent egyenlő uralkodó a két császárral, de védelemre egyiktől sem számíthat, viszont attól sem kell tartani, hogy a két keresztény szomszéd egyszerre támad rá, mint pogányra. István ezt választotta, a pápa pedig óriási sikernek könyvelhette el, hogy a magyar király nem lett a császár hűbérese. A pápa által elküldött korona stabilizálta István hatalmát. Korábban úgy gondolták két részből áll, egyik felét Rómában 1000 körül, másik felét Bizáncban 1200 körül készítették. A legújabb vizsgálatok azonban arra vallanak, hogy nem bizánci, hanem kaukázusi ötvösmunka, és keletkezésének ideje az 5-7. század, és helye a keresztény örmény vagy grúz királyság. Ezek az államok nem hódoltak be Bizáncnak sem. Vallásilag jó kapcsolatokat tartottak fenn vele, de ezen túlmenően Bizánc sohasem volt abban a helyzetben, hogy őket meghódítsa. Hogyan kerül egy ilyen ötvösmunka Rómába? A legnagyobb keleti eredetű kincs, ami a pápaság birtokába került az avar fejedelem kincsei, amiket Nagy Károly fiai rabolnak el 805-ben az avarok székvárosából, és amit Nagy Károly a pápának ajándékoz. A legnagyobb valószínűséggel, ennek a kincsnek a része a korona is. Az avar uralkodók, keresztény koronát viseltek? Igen ugyanis a szkíták is már Kr.u. 200 után találkoztak a kereszténységgel, környezetükben keresztény államok voltak és a kereszténység erőszak nélkül is sok hívet szerzett magának - az íreket sem kellett vassal téríteni. Igaz Róma és Bizánc határán kívül a kereszténység nem államvallás, hanem egy a sok hit közül. Miért volt a késő avaroktól elrabolt és visszakapott koronának ilyen nagy ereklye értéke a magyarok szemében? Hiszen a frankoktól elszenvedett vereség miatt még a fejedelmek neve is feledésbe merült, és nyugati krónikákból ismerjük, hogy hívták őket. Ennek a legvalószínűbb magyarázata az, hogy a koronáról azt feltételezték, egykor magáé Eteléé volt. Mivel pedig Etele legendája úgyis tele van vallásos elemekkel - isten kardja, isten ostora, aki a pápa kérésére megkíméli Rómát, ez a feltételezés beleillett az egyház terveibe. A kalandozások korában hun kincseket szerzünk vissza, és visszakapunk egy koronát, ami egy király fejére kerül. Egyetlen más nép történetében sincs ilyen jelentősége a koronaékszernek, annak birtoklásának, a vele való megkoronázás tényének. Ez a korona a legrégebbi egész Európában! Az angol korona vagy a Romanovoké, új keletű bóvli a magyarokéhoz képest. Bőven lenne még nyomozni való a Vatikán titkai után, Olaszországban is, de Németország kolostoraiban, templomaiban elzárt pincékben, ahol a múlt emlékeit eldugták. A keresztény egyház azonban féltékenyen őrzi ezeket a titkokat. Rómának minden esetre kiváló üzlet volt ennek az elorzott ereklyének a visszaadása. Borsos árat fizettünk érte, de erről majd a következő részben lesz szó.

I.István halála utáni idők

A művéből szerencsére a pusztítás nem lehetett teljes. Már azért sem, mert utód nélkül halt meg. Fia Imre herceg fiatalon meghalt és az egyház sietve a szentjei köré sorolta őt is és apját is. Unokaöccse Orseolo Péter azonban nem tudta uralmát megszilárdítani. Egy véres pogánylázadásokkal tarkított időszak után, a kereszténységet a magyar lélekhez jobban alakítani tudó királyok, tudják a rendet helyreállítani - szent László. és Könyves Kálmán. Ez azonban már egy következő történet.